Nem ritka eset, hogy az óvoda vagy iskola pszichológushoz küldi a "rossz" gyereket, aki csúfolódik,verekszik. A pedagógusnak is fejtörést okoz, hogy mi legmegfelelőbb bánásmód az ilyen gyerekkel, de a többi gyerek, főleg az agresszor céltábláján szereplők komoly szorongást élhetnek át nap mint nap.
Hogy tudjuk támogatni a csemeténket? Mit mondjunk neki, amikor könnyes arccal jön haza az óvodából, saját bÅ‘rén tapasztalva, hogy a szelÃd meggyÅ‘zés nem mindenkinél válik be? Agresszivitásra buzdÃtani a csemeténket nyilván nem megoldás, ráadásul egy alapvetÅ‘en szelÃd gyerkÅ‘c nem is fog varázsütésre harcossá vagy amazonná változni az "üss vissza" érvelés hatására. Az sem célravezetÅ‘, ha "nyuszinak", áldozatnak neveljük a gyereket. "A legjobb, amit tehetünk, hogy elmagyarázzuk neki: joga van érvényesÃteni az érdekeit, nem kell hagynia magát.
Neveljük rá, hogy ne kezdeményezzen verekedést vagy csúfolódást, de ne viselje el szó nélkül, ha mások ehhez folyamodnak" azt is mondjuk el a gyereknek, hogy mi is megtesszük a szükséges lépéseket, hogy megvédjük: szólunk az óvó néninek vagy a másik gyerek szüleinek. A hosszas beszélgetések során kialakulhat a gyerek karakteréhez illÅ‘, nem feltétlenül a viszontagresszióra épülÅ‘ önvédelmi stratégia, amely a szóbeli visszavágástól az agresszor kerülésén keresztül odáig terjedhet, hogy a gyerek szükség esetén az óvónÅ‘ segÃtségét kéri. A lényeg, hogy érezze: semmiképp sincs egyedül a bajban, kiszolgáltatva mások dühének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése