Dicsérettel szárnyakat adhatunk gyerekeinknek. Hatékonyabban alakíthatjuk általa viselkedésüket, mint a büntetéssel vagy szidással. Ragadjon meg minél több alkalmat, hogy megerősítse a kívánt viselkedést! Jutalmazza dicsérettel ha megtette amire kérte és akkor is ha magától tesz olyat, amit kívánatosnak tartunk. Amikor például csendben ül és rajzol vagy játszik, hajlamosak vagyunk nem észrevenni vagy nem jutalmazni. Ilyenkor is dícsérje meg, hogy milyen szépen játszik. Ha lehet, ne vegyen tudomást a rossz magaviseletről, ami figyelem hiányában előbb-utóbb meg fog szünni.
Nagyon fontos, hogy a dícséretnek mindig a gyermek erőfeszítésére és teljesítményére kell irányulnia, nem pedig valamilyen tulajdonságára vagy a személyiségére. Legyen reális a dicséret. Ha egy gyermek rendet tesz a szobájában, ismerje el, hogy milyen keményen dolgozott, és milyen jól néz ki így a szoba. Ha összerakott egy modellt, követve a használati utasítást, ne azt mondja, hogy milyen ügyes, hanem ismerje el, hogy milyen nehéz lehetett ezt a bonyolult leírásból megcsinálni, és milyen nagy dolog, hogy egyedül csinálta. Amikor lemosta a gyereke a kocsit, hatásosabb megköszönnie és azt mondania, hogy olyan az autó mintha új lenne, mintha azt mondaná, te egy angyal vagy.
Ne féljen, hogy elrontja a gyerekét ha sokat dicséri, csak megjutalmazza a jó magaviseletéért és megalapozza, hogy egészséges önbizalom fejlődjön ki benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése