2012. január 21., szombat

Földhöz veri magát a boltban ha nem veszi meg a nyalókát?


Véget nem érő hisztik ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő akarja?
Mindenre nem a válasz?

Ezek szerint az Ön gyereke éppen dackorszakban van. Három év körül a gyerekek ebbe a nehéz korszakba lépnek, ami azt jelenti, hogy most kezdenek önállóak lenni, már sok dolgot meg tudnak csinálni, amiket eddig nem és egyfolytában gyakorolniuk kell a már megszerzett tudásukat. Ezeken kereszetül érzik, hogy "én vagyok".A mindennapokban azonban ez gyakran ütközik akadályba, példáúl egyedül akarja begombolni a ruháját, kitartóan próbálgatja, ami nem egy-két percet vesz igénybe, a szülő pedig sietne...Ilyenkor gyakran éri frusztráció a gyereket.
A gyerek viselkedése olyan mintha függetlenedni akarna, valójában azonban nem ez történik. Igényli a körülötte lévő felnőttek szeretetét, gondoskodását, törődését. Dacreakciói nem a szembenállást hangsúlyozzák, hanem az "én vagyok, tehát csinálom" viselkedési mintát érvényesítik. Próbálgatja az én-erejét és a határait.
Nem tanácsos túl keményen leállítani a gyerek kísérleteit, mert állandósulhat benne az az érzés, hogy nem hatékony, nincs beleszólása a saját sorsának alakulásába.
Ha azt tartja szem előtt, hogy ez egy "normális", legtöbb gyereknél bekövetkező korszak, biztosan türelmesebben fog tudni viszonyulni a gyerek kitöréseihez. Azzal nem kényezteti el, ha hagyja, hogy időnként úgy történjenek a dolgok, ahogy ő akarja, érvényesítheti az akaratát, ezzel a magabiztossága is nő. Az önállóság és az önbizalom csökkenti a dacot. Igyekezzen csak azt tíltani, amit nagyon muszáj, így kevesebb lesz a konfliktus-helyzet. A büntetés fokozza a dacot.
Fontos a következetes,nyugodt, halk hang, és a figyelemelterelés, ezek megnyugtatják a toporzékoló gyereket is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése