A második gyermek megjelenése a kisgyermek életének egyik nagy válsága. Egész eddigi életét megváltoztatja ez a - neki - nem is anyira áldott esemény. Osztozni az anya szeretetén, nézni, hogy szoptat, puszilgat egy új jövevényt, minden gyereket megvisel, akár kimutatja nyíltan, agresszív viselkedéssel, akár nem. Az elfojtott féltékenység megjelenhet valamilyen tünet formájában, ( bepisilés, dadogás, körömrágás, asztma, stb.) vagy úgyis, hogy túlságosan is szereti, szinte megfojtja szeretetével ( vagy a kezével ) a testvérét.
Körülbelül olyan helyzet lehet ez a számára, mintha a férj hazavinne egy másik nőt, aki ezentúl velük fog lakni és elvárná holnaptól a feleségétől, hogy ehhez vágjon is jó képet.
Legyünk megértőek, türelmesek a gyerekkel, tegyük lehetővé hogy kimutathassa a dühét. Természetesen ne engedjük meg, hogy bántsa a kicsit, de amikor leállítjuk az erre irányuló akcióit, egyúttal tükrözzük vissza neki az érzéseit. " Nagyon dühös vagy. " " Szeretnéd ha veled törődnék." " Tudod, hogy nem bánthatod a testvéredet, de ha egyedül érzed magad, gyere oda hozzám, mondd el és én mindent meg fogok tenni, hogy több időt töltsek veled. "
Engedjük meg, hogy újra cumisüvegből ihassa a kakaót ha ezt akarja.
Próbáljunk meg olyan programokat létrehozni, amikor nincs ott a kicsi. Legyen rendszeres időközönként pár óra, amikor csak rá tudunk figyelni. Hadd érezze ilyenkor, hogy ő az egyedüli lányunk vagy fiúnk. Ha példáúl kettesben elmegyünk vele sétálni, ne beszéljünk a kicsiről és ne hozzunk neki ajándékot. Osztatlanul csak rá figyeljünk.
Minden gyereket megvisel a testvér születése, de ha megértjük a gyermekünket és figyelünk rá, előbb utóbb beáll egy új egyensúly, amihez mindenki hozzá szokik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése