2012. január 22., vasárnap

Bántják a gyerekemet!

Nem ritka eset, hogy az óvoda vagy iskola pszichológushoz küldi a "rossz" gyereket, aki csúfolódik,verekszik. A pedagógusnak is fejtörést okoz, hogy mi legmegfelelőbb bánásmód az ilyen gyerekkel, de a többi gyerek, főleg az agresszor céltábláján szereplők komoly szorongást élhetnek át nap mint nap.
Hogy tudjuk támogatni a csemeténket? Mit mondjunk neki, amikor könnyes arccal jön haza az óvodából, saját bőrén tapasztalva, hogy a szelíd meggyőzés nem mindenkinél válik be? Agresszivitásra buzdítani a csemeténket nyilván nem megoldás, ráadásul egy alapvetően szelíd gyerkőc nem is fog varázsütésre harcossá vagy amazonná változni az "üss vissza" érvelés hatására. Az sem célravezető, ha "nyuszinak", áldozatnak neveljük a gyereket. "A legjobb, amit tehetünk, hogy elmagyarázzuk neki: joga van érvényesíteni az érdekeit, nem kell hagynia magát.
Neveljük rá, hogy ne kezdeményezzen verekedést vagy csúfolódást, de ne viselje el szó nélkül, ha mások ehhez folyamodnak" azt is mondjuk el a gyereknek, hogy mi is megtesszük a szükséges lépéseket, hogy megvédjük: szólunk az óvó néninek vagy a másik gyerek szüleinek. A hosszas beszélgetések során kialakulhat a gyerek karakteréhez illő, nem feltétlenül a viszontagresszióra épülő önvédelmi stratégia, amely a szóbeli visszavágástól az agresszor kerülésén keresztül odáig terjedhet, hogy a gyerek szükség esetén az óvónő segítségét kéri. A lényeg, hogy érezze: semmiképp sincs egyedül a bajban, kiszolgáltatva mások dühének.