2012. február 1., szerda

Mesélésről


Gyakran kérdezik a szülők, hogy mikortól érdemes elkezdeni mesélni a gyerekeknek. Azt gondolom, hogy akkor is mesélünk, amikor pár hónapos csecsemőnknek az esti evés után, mielőtt betesszük a kiságyába suttogunk még pár mondatot, elmondjuk mit csináltunk aznap vagy felsoroljuk hogy a családból vagy kedvenc babák, állatok közül ki alszik már. 
A lényege, a testi kontaktus, a  csak egymásra figyelés, középpontban a kapcsolat, az érzelmi biztonság kialakítása.
Ugyanolyan jó a mesét tévében nézni, mint a szülőtől hallgatni? 
A tévénézés egy passzív folyamat, nem kell használni a fantáziánkat, míg a mesehallgatás közben működik a képzelőerőnk. Ez azért is fontos, mert ezáltal tudja a gyerek feldolgozni a vele történteket, a sok új információt a világról. Nagyjából másfél éves kortól részletesebben elmesélhetjük mi történt ma a csemeténkkel, akár egy medvebocs vagy kutyus történetébe ágyazva. Ebben a korban kezdhetünk olyan könyvből is mesélni, amelyben egyszerűen megrajzolt képek mellett kevés szöveg van. Nem kell ragaszkodnunk a leírtakhoz, kiegészíthetjük és hozzátehetjük a gyerek saját életében előforduló hasonló dolgokat.  
Kicsit később jöhetnek a saját életük történéseihez közel álló mesék, pl. Pöttyös Panni vagy Bartos Erika meséi, amelyekben a főhős óvodába megy, játszik, testvére születik, sétál, stb.
Körülbelül nagycsoportos kortól lehet elkezdeni a népmesék olvasását. A népmesék sikere többek között abban rejlik, hogy segítenek megérteni az ember belső problémáit. A gyerek gyakran érzi életét kuszának, segítenünk kell neki, hogy megtalálja a helyét a világban, ahol neki boldogulnia kell.
Előfordul, hogy a szülők csak az élet napos oldalát akarják megmutatni a gyereküknek, átírják a mese “rossz” részét, megkímélve a gyereküket az átmeneti feszültségtől, amit a történet ezen része kelt. Ezzel elveszik a mese egyik nagyon fontos mondanivalóját, miszerint az életben mindig vannak nehézségek, amiket nem lehet elkerülni, küzdeni kell ellenük. Ha nem hátrál meg az ember, hanem kitartóan szembeszáll a gyakran váratlan vagy igazságtalan akadályokkal, túljuthat a nehézségeken és győztesként kerül ki belőle.


Ne akarjuk tehát cenzúrázni a meséket és az élet történéseit, inkább beszélgessünk rendszeresen a gyerekünkkel és mindennap szánjunk időt az összebújós mesélős együttlétre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése